Léptékváltás

Innen: WikiAtalakulo
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Kihívás

Hogyan fejlesszük a kis, informális közösséget olyanná, amely képes nagyobb projekteket megvalósítani és új társadalmi vállalkozásokat létrehozni?

Leírás

Ahhoz, hogy Átalakuló Közösségként eredményesek legyünk, a megfelelő időpontban készen kell állnunk arra, hogy további emberek bevonásával vagy más csoportokkal való együttműködés által megnöveljük a szervezetünk méretét. Ez azonban szükségszerűen bonyolultabbá teszi a csoport működtetését.

Megoldás

Amikor elérkezik az idő, tegyétek meg azokat a lépéseket, amelyek szükségesek, hogy a szervezet a környezetének változásaihoz alkalmazkodva a lehető legeredményesebb legyen! Ragaszkodjatok a célotokhoz és értékeitekhez, ez segít, hogy a csoport megőrizze identitását és eredményességét a változások közepette!

Részletes leírás

Ahhoz, hogy Átalakuló Közösségként eredményesek legyünk, a megfelelő időpontban készen kell állnunk arra, hogy további emberek bevonásával vagy más csoportokkal való együttműködés által megnöveljük a szervezetünk méretét. Ez azonban szükségszerűen bonyolultabbá teszi a csoport működtetését.

Az Átalakulás mozgalmának számos résztvevője gondolja úgy, talán E. F. Schumacher 1973-as „A kicsi szép” (Small is Beautiful) című könyve hatására, hogy a szervezetek optimális mérete a kicsi. A kis méret jó néhány előnnyel jár: kényelem, személyesség, irányíthatóság. De, ahogy Schumacher is elismerte, időnként nagyobb szervezetekre is szükség van. Szerinte a sikeresen működő nagyobb szervezetek azt az érzést keltik, mintha több kisebb szervezetből épülnének fel.

Egy nagyobb csoport megszervezéséhez más készségek szükségesek mint egy kisebbhez. Lehet, hogy egy kisebb szervezetnek elegendő önkéntesek munkájára támaszkodni, sörözőben ülésezni, és valószínűleg gyorsabban tud döntést hozni. A nagyobb mérethez szükség lehet irodára, munkatársakra, és szervezettebbé, alaposabbá kell válni. A növekedéstől nem kell félni, de vannak olyan buktatók, amelyek megfelelő felkészültséggel elkerülhetők.

A személyi kérdések különösen problémásak lehetnek. Néha azok, akik egy kis csoportot vezettek, nem alkalmasak egy nagyobb csoport vezetésére, és ez minden érintett számára kellemetlen lehet. Amikor növekszik egy csoport, általában a leghangosabbak egyre inkább átveszik az irányítást. Kialakul a hierarchia; a hatalom és az információ a felsőbb szintek kezébe kerül, ahelyett, hogy a munkát elvégzők birtokolnák, jogosan. Az Átalakuló Közösség számára a hálózat megfelelőbb modell, mert az a hatalmat és az információt elosztja, nem pedig koncentrálja.

Amikor struktúrát alakítunk ki, kezdjük a csoport feladatainak felsorolásával. Például a csoportnak szüksége lehet az alábbiakra:

- működés (azaz a munka elvégzése)

- szervezés (koordinálás) és kommunikáció

- stratégiaalkotás

- vitarendezés

Ezeket a szerepeket más-más egyének vagy munkacsoportok tölthetik be. Fontos, hogy ügyeljünk az egyensúlyra; ne váljon túlzottan dominánssá egyik személy vagy csoport sem. A fejlődő szervezet struktúrájának kialakítása nem könnyű, de nem annyira bonyolult, hogy szakértőt bízzunk meg vele. Az emberek évezredek óta szerveződnek közösségekbe – ismét meg kell tanulnunk bízni magunkban, hogy képesek vagyunk e fontos feladatok megoldására. Tanulhatunk a természettől, és olyan közösségektől, akik már bejárták ezt az utat.

Az egyik ilyen inspiráló példa jól működő, nagy szervezetre Spanyolország baszk régiójában a Mondragon szövetkezetek szövetsége[1], amelyet 1940-ben alapítottak, és mára 85.000 tagja van. A régió legnagyobb vállalkozásának számít, és több iparágban a nemzetközi piacon is jelen van. A tagszövetkezetek egyike sem áll több mint 500 emberből. Növekedéskor inkább a tagszövetkezetek számát növelik, nem pedig azok méretét. Egymással együttműködő vállalkozások hálózatát építették fel, saját egyetemmel és bankkal, de minimális hierarchiával és külső tulajdonosok nélkül.

Az új és növekvő írországi ökofalu, a Falu [2], az „életképes rendszer modell” (Viable Systems Model) alapján működik, amit Stafford Beer kibernetikai guru dolgozott ki a szervezetek életképességének elemzésére. Megkérdeztük Davie Philip-et, a Falu egyik alapító tagját, hogy milyen tapasztalatokkal gyarapodott a projekt, miközben egy kis lelkes csapatból egy olyan szervezetté nőtte ki magát, amely építési engedéllyel rendelkezik és jelenleg 40 házat épít.

„A Cloughjordan ökofalu projekt számára a növekedés során az okozta a legnagyobb kihívást, hogy megtaláljuk a megfelelő struktúrát a tervezők és megvalósítók közötti koordinált döntéshozatalra. Egy olyan nagy és ambiciózus elképzelés mint egy ökofalu, amelyet a tagok tartanak mozgásban, olyan szervezeti struktúrát kíván, amely lehetővé teszi a projekt összetettségének kezelését, és közben biztosítja az autonómiát és döntéshozatalt minden szinten és minden munkacsoportban. A sikeres projekthez elengedhetetlen, hogy a résztvevők önállóan meg tudják szervezni magukat – mi ezt az „életképes rendszer modell” segítségével próbáljuk elérni.”


Felhasznált irodalom:

Hock, D. (1999). The Birth of the Chaordic Age. Berrett-Koehler Publishers. [3]

Turnbull, S. (2002) A New Way to Govern. Organisations and Society After Enron. new economics foundation pocketbook (available for free download at here)

Wheatley, M. & Kellner-Rogers, M. (1996) A Simpler Way. Berrett-Koehler Publishers


Az eredeti angol szöveg itt található: Scaling up