Gyakorlati megnyilvánulások

Fordítás folyamatban

Kihívás:

Ha az Átalakuló kezdeményezés kezdeti szakaszában nem történik semmilyen látványos dolog, az beszélgetős klubbá válik és az emberek hamar elpártolnak tőle.

Leírás:

A kezdeményezés rögtön a legelején tűrje fel az ingujját és lásson hozzá a konkrét munkához. Az az Átalakuló kezdeményezés, amelyiken látszik az igyekezet, hitelessé válik, a látható változással pedig sok új embert vonzhat magához. Ezek a korai projektek legyenek egyértelműek és jól kommunikálhatóak, meglepőek és érdekesek. A jó hírverés felszítja az érdeklődést és növeli a részvételt.

Megoldás:

A projektek kezdettől fogva legyenek jól láthatóak, tegyük őket játékossá és nem fenyegetővé. Biztosítsuk, hogy megfelelő hírverést kapjanak, és azt is közöljük, hogy hol lehet őket megnézni. Ezzel arra tudjuk késztetni az embereket, hogy optimistán ismerkedjenek az energia-takarékos jövő gondolatával.

Részletes leírás

A kezdeményezés rögtön a legelején tűrje fel az ingujját és lásson hozzá a konkrét munkához. Az az Átalakuló kezdeményezés, amelyiken látszik az igyekezet, hitelessé válik, a látható változással pedig sok új embert vonzhat magához. Ezek a korai projektek legyenek egyértelműek és jól kommunikálhatóak, meglepőek és érdekesek. A jó hírverés felszítja az érdeklődést és növeli a részvételt. Ennek módjai lehetnek pl. - Hasznos fák ültetése városi környezetben - Veteményesek meglepő helyeken, pl. ahogy az Elképesztő Ehető Todmorden projektben fantasztikusan modellezték - Közösségi kertek, mint az Átalakuló Newton Abbot-i, ahol a városi tanács egy szemétlerakó telepét alakították át veteményes kertté - Szigetelő brigádok, pl. amiket az Átalakuló Wekerle szervez - Városi kertek, mint az Átalakuló Brixton-ban – ahol a helyi lakosok hoztak létre veteményest - Földterület vásárlása közösségi parcellákhoz, ahogy a skóciai Átalakuló Város, Forres tette – az első megmozdulásaik egyike az volt, hogy földterületet vásároltak a város határában azért, hogy ott a közösség által igényelhető parcellákat alakítsanak ki.

Rengeteg féle feladatot lehet felvállalni. A projektet bemutató nyilvános esemény mindenképpen kapjon jó reklámot. Meghívhatjuk a média képviselőit, ünnepséget szervezhetünk és dokumentálhatjuk fotókkal, vagy ideális esetben egy rövid filmmel. Ennek a szervezése nagyon jó arra, hogy felvegyük a kapcsolatot a helyi vállalkozásokkal és szervezetekkel.

Például az Átalakuló Város Totnes Diófa Projektet több helyi vállalkozó is támogatja, többek között egy ügyvéd, aki minden nála szerkesztett végrendelet után kifizeti egy fa ültetését. Ez egy egyszerű séma, és 3 év alatt több mint 200 dió és egyéb gyümölcsfa lett így kiültetve. Néhány ezek közül már termést is hozott. Ezen a tapintatos módon egy fontos fejlesztést hajtottak végre. John Croft, a közösségi irányítású átalakulás szakértője az ajánlja, hogy a projekt csoport tagjai kérdezzék meg egymást, hogy ha a projekt nem hozza meg a kívánt eredményt, részükről hajlandóak-e finanszírozni a veszteséget. Ez általában azt eredményezi, hogy a résztvevőkben megnő az elkötelezettség a projekt sikere iránt, legalábbis ez figyelhető meg az általa vezetett, Nyugat-Ausztráliai Gaia Alapítványon keresztül létrejött kezdeményezéseknél.

Átalakulás működésben: Átalakuló Malvern Hills „Gázlánglovagok”

Malvernben található az Egyesült Királyság legszebb gázlámpáinak néhány példánya. Állítólag C.S. Lewis ezekről a lámpákról mintázta azt a lámpát Az Oroszlán, a Boszorkány és a Ruhásszekrény című könyvében, amelyik útba igazítja Lucyt, amikor legelőször Narniaba érkezik. A városnak azonban problémát is jelent a 104 lámpa. A karbantartásuk nehézkes, kevés használható fényt bocsátanak ki, egy-egy lámpa fenntartása pedig évi Ł580-tal terheli a tanács költségvetését (Ł130-ba kerül a gáz, Ł450-ba a karbantartás). A lámpákat ugyanakkor a helyi kulturális örökség részeként tartják nyilván és így is tekintenek rájuk.

Ekkor jött a képbe az Átalakuló Malvern Hills Világítási Csoportja, akik elhatározták, hogy megoldást találnak a problémára. A helyi és nemzetközi szakértők csapata, akik a „Gázkétások” becenevet kapták, megvizsgálták a lámpákat, kutatásokat végeztek és kitaláltak egy módszert, amivel megőrizhették és (helyi alvállalkozókkal) felújíttathatták a lámpákat úgy, hogy megtartva a lámpák különleges karakterét, javítottak a fénykibocsátásukon, egyúttal jelentősen csökkentették a lámpák gáz felhasználását, ezáltal azok szén-dioxid lábnyomát, karbantartási költségét és fényszennyezését. Időzítők beiktatásával, új elektromos gyújtókkal, hatékonyabb égőkkel és fényvisszaverőkkel átlagosan 84 %-kal csökkentették a lámpák gázfelhasználását és évi egy alkalomra a karbantartást. Így egy-egy lámpa fenntartása már csak évi Ł70-ba kerül (Ł20 a gáz és Ł50 a karbantartás). A lámpák tízszer fényesebben világítanak mint korábban, és egyáltalán nincs fényszennyezésük. Ezenkívül még 100 évig használhatóak lesznek, a 30 évig használható nátrium lámpákhoz képest. A Gázkétások még azzal is el kezdtek foglalkozni, hogy hogyan lehetne biometánt használni a lámpák üzemeltetésére, hogy az elektromos utcai világítás szén-dioxid lábnyomát csökkentsék.

Kiszámolták, hogy hivatásos tanácsadókként a munkájuk több mint Ł20 000-ba került volna, de ők ingyen bocsátották azt a tanács és a közösség rendelkezésére. Rájöttek, hogy egy pici szervezet legjobban úgy tud hasonló projektekben sikert elérni, ha elvégzik a kutatómunkát és kimutatják a projekt megvalósíthatóságát, és megszerzik a városi és községi tanácsok támogatását. Ezek a testületek aztán már befolyást gyakorolhatnak a magasabb szintű vezetés döntéseire. Az összes javítást Lynn Jones végzi – az Egyesült Királyság első női gázlámpa szerelője -, aki minden szerszámát, beleértve a létrát, egy kerékpár utánfutón szállítja a karbantartás során. C.S. Lewis biztosan helyeselte volna.